A világ legtöbb kultúrájában a főzés hagyományosan asszonyi munka, ám a szabadtéri sütés, amikor vaskos, ínycsiklandó húsokat kell nyílt láng felett vagy parázson elkészíteni, már kifejezetten a férfiak „sportja”. De vajon miért? Ha hiszed, ha nem, erre is van tudományos magyarázat.

Amikor kerti partira kerül a sor, hamar kialakul egy zárt férfizóna a tűz körül. Akár bográcsozásról van szó, akár grillezésről vagy barbeque-ről (figyelem, ez utóbbi két műfaj homlokegyenest különbözik egymástól!), a pasik gyorsan és látványosan kijelölik azt a territóriumot, amit a nők már nem közelíthetnek meg. Lehet, hogy ezt egyesek cseppet sem trendi szexizmusként élik meg, ám szerintünk nem érdemes ilyen helyzetben a női egyenjogúsággal előhozakodni. Tudományos kutatások állítják ugyanis, hogy nem tudatos, macsó kirekesztésről van itt szó, hanem ösztönös, génekbe kódolt viselkedésről.

Nem is egy, hanem rögtön két, meglehetően eltérő megközelítésű magyarázatra is bukkanhatunk a témában, ha kicsit böngészgetjük a netet. Az első igen távolról vezeti le a férfiak fura vonzalmát a szabadtéri gasztropartikhoz, mivel azokból az ősi időkből indul ki, amikor az ember még kőbaltával és pattintott hegyű lándzsával szerezte meg az élelmét. Eszerint – és ez a még kis számba fellelhető vadászó-gyűjtögető törzseknél ma is megfigyelhető – a férfiak és nők más-más típusú élelmek keresésére „szakosodtak”: a gyengébbik nem a könnyebben begyűjthető növényi táplálékokat szerezte be, míg a férfiak az értékes, de általában csak kockázatos vadászat árán megkaparintható állati eredetű ételt, vagyis a húst hozták a konyhára.

Mivel a préda elejtése közben akár maga a vadász is áldozattá válhatott, a vadállatok leterítése hősies és bátor tettnek számított a férfiak részéről. Ráadásul ezt a veszélyt a férfiak a családjukért vállalták, és ha sikerrel jártak, jogos büszkeséggel töltötte el őket a tudat, hogy ügyességüket és erejüket használva táplálni tudták övéiket. Ezt szertartásosan meg is ünnepelték maguk közt, és Richard Wrangham főemlőskutató az Így tett a főzés minket emberré című könyvében azt állítja, hogy e ceremóniák emléke valamint a táplálékszerzéshez kötődő erőteljes érzések vésődtek be olyan mélyen a génekbe, hogy a férfiakból még ma is azonnal előtörnek, ha szabadtéren égő nyílt láng és nyers hús párosításához kerülnek közel.

A témát boncolgató másik szakértő, Meghan Casserly is megemlíti, hogy nem kizárt, hogy valamiféle atavisztikus erő, például a tűz és az éles eszközök használata, valamint a velük járó veszély is vonzza a grillezés felé a férfiakat. Ám szerinte ez csak mellékszál, és az igazi magyarázat egészen másról szól. Az ő teóriája szerint a kerti sütögetés lehetőségét nem macsó virtusból és a természet közelsége miatt keresik a férfiak, hanem éppen ellenkezőleg: a női emancipáció és a városiasodó életforma hatására.

Meghan – aki ezt az elméletét a Forbes magazin hasábjain tette közkinccsé – nem kevesebbet állít, mint hogy a grillezés iránti felfokozott vágy a múlt század derekán megizmosodó feministáknak köszönhető, ugyanis a nőmozgalom az ötvenes évekre komoly elvárássá tette az USA-ban a férfiak felé, hogy több időt töltsenek a családjukkal. Az apák kezdték kínosnak érezni, hogy a kocsmákban lógnak a haverokkal munka után ahelyett, hogy a gyerekeikkel és feleségükkel foglalkozzanak. Mivel nagyon sokan közülük ekkor már külvárosokban, kerttel rendelkező házakban laktak, azt találták ki, hogy a legjobb szórakozás – amely nem csak a családnak, hanem nekik is jól esik – az, ha a szabadban sütnek valami együtt valami finomat. Történetesen ebben az időben jelentek meg azok a grillezők és barbeque-sütők is a boltokban, amelyek már biztonságosan, a szomszédság felgyújtásának veszélye nélkül is egészen jól használhatók voltak. Minden együtt volt tehát ahhoz, hogy igazi és férfias népszokássá váljon a kerti grillezés Amerikában. 

Nem tisztünk eldönteni, melyik irányzat elmélete áll közelebb a valósághoz. Nekünk bőven elég az, hogy tudjuk, a kertben sütögetni jó dolog, és örülünk annak, hogy ebben a pasik – a barátaink, férjeink, párjaink, apukáink – örömüket lelik. És azért, hogy ilyenkor kiveszik a kezünkből a fakanalat, külön hálásak vagyunk! Egyszóval hajrá, fiúk, gyújtsátok meg a tüzeket és izzítsátok a faszenet, hadd süljön ezen a nyáron minél több pácolt finomság!

Forrás:https://nlc.hu/eletmod/