Nézd meg hogyan készül a hurkával töltött krumpli!

Az ország minden táján, sőt egész Európában készítik a hol vérrel, hol májjal, esetleg egyéb belsőségekkel töltött hurkákat, a franciák vérrel, zsömlével töltik, az angolok belsőségekkel dúsítják a black puding nevű véres hurkájukat, szóval ahány nép, annyi hurka. Ez határainkon belül úgy fest, hogy az ország keleti felén még csak nem is nagyon ismerik a véreshurkát, Békésben például kizárólag májas készül. (Borsaanyós, aki békéscsabai lyány, majdnem rosszul lett, amikor egyetemistaként Pestre költözve először találkozott véreshurkával.) Az ország nyugati végein pedig kevésbé népszerű a fűszeres májjal töltött hurka, ott a véresre esküsznek. A hurka neve egyébként a hurok szóból ered, ahogyan körbe kanyarítják és elzárják a töltés végeztével a belet, szépen hurokba kunkorodik. A hurkapálcika pedig eredetileg a bél lezárására szolgált, nem pedig az iskolai technika órák alapeszközeként. A tölteléket egyébként szokás dúsítani zsemlebéllel, rizzsel, árpagyönggyel, ahány ház annyi ízlés. A piacon általában ki szokták írni, hogy rizses vagy zsömlés portékát árulnak-e.

Aki még nem próbálkozott a hurka sütésével, az fogadjon meg néhány tanácsot. Mindig öblítsük le hideg vízzel a hurkát sütés előtt, majd nagyon hegyes eszközzel (húsvilla) szurkáljuk is meg, de soha ne bökjünk a belsejébe, igyekezzünk csak a felszínét kilukasztani. Akár serpenyőben, akár sütőben készítjük, mindig tegyünk alá egy kevés olajat, de a legjobb ebben az esetben is a libazsír, abból adagolhatunk alá bőven. Amikor elkészültünk a sütéssel öntsük egy kistányérba a már ízesre-fűszeresre változott zsírt, pár óra alatt megdermed, és már fogyaszthatjuk is friss fehér kenyérre kenve, kis lilahagymával, savanyú uborkával. Aki pedig azt állítja, hogy a hurka gusztustalan és ehetetlen, annak azt ajánljuk, hogy próbálja meg krumplipürével és csípős mustárral, ahogyan a franciák, sokat változtat az ízén ez a két kísérő.



A hurkával csak egy probléma van - legalábbis Borsacsaládnál - mégpedig, hogy vagy túl kevés, vagy túl sok. Kollégánknak még sosem sikerült eltalálni a megfelelő mennyiséget. Persze inkább túlvásárolja magát, nehogy éhezzenek szemefényei, és akkor ott áll másnap pontosan annyi megsült hurkával, amennyi már csak egy, maximum másfél személynek lenne elég, de persze az egész család pályázik rá. Ilyenkor jön jól, ha az ember olvassa a napilapok tárcarovatát.

Bächer Iván a jeles tárcajegyző, még valamikor a kilencvenes években publikálta a Népszabadság hasábjain Íz-lelő című társadalomkritikai és gasztronómiai rovatát. Kollégánk tőle nyúlta a maradék hurka hasznosítására alkalmas receptet, bár egy kicsit a saját tempójához igazította, nincs neki annyi ideje, mint egy újságírónak. Mindenesetre a hurkával töltött krumpli pontosan a karácsony előtti hangulatba illő étek, ajánljuk is mindenkinek.

Így készül

Személyenként két nagyobb nem szétfővő krumplit héjában megfőzünk, még forrón megpucoljuk, és egy kicsit hűlni hagyjuk. Mindegyik burgonya talpából levágunk egy vékony szeletet, hogy ne billegjenek, majd kiskanállal vagy késsel üreget faragunk beléjük. A (maradék) hurkát/kolbászt a bőréből kikaparjuk, és összedolgozzuk a kikapart krumplival, sóval, mustárral, borssal, esetleg egy kevés tejföllel, szerecsendióval.



Ezt a keveréket szépen púposan beletöltögetjük a megsózott krumplik belsejébe, amiket kiolajozott tűzálló tálba rendezünk. Ha marad töltelékünk, azt pakoljuk a krumplik köré.  Kevés zsírt morzsolunk a tetejükre, esetleg egy kis reszelt sajttal vagy zsemlemorzsával is megszórhatjuk, és forró sütőben pirosra sütjük. Savanyú káposztával isteni.