Gnocchi házilag, azaz türelemjáték a köbön

Aki szereti a gnocchit, annak érdemes saját kezűleg elkészíteni, mert sokkal finomabb, mint a bolti és türelemjátéknak sem utolsó. Le is lehet fagyasztani.

Nálunk nudli érdekésségként tetem fel.

Biztosan van fiatal háziaszzony, menyecske aki még nem készített.

A gnocchi (ejtsd nyokki!) az olaszok világhírű burgonyás galuskája nem más, mint minden nudli és nokedli őse. Eredetileg ugyanis nem volt krumpli a tésztájában, hanem a római légiók fő táplálékaként bármilyen gabonaneműből készült tésztagombócok voltak, amiket a katonák maguk is el tudtak készíteni változatos ízesítéssel. El is terjedt egész Európában az apró sodrott tésztadarabkák használata és szeretete. A burgonya jóval később került képbe, dúsítani volt hivatott az eredeti tésztát akkor, amikor már nem kellett a hosszas eltarthatóságnak és szállításnak megfelelnie. Ha jól körülnézünk az európai konyhákban, láthatjuk, hogy a gnocchi voltaképpen a nudli vagy a sztrapacska közeli rokona, de míg mi édesen, cukorral fogyasztjuk, az olaszok kizárólag sósan, előételként készítik a kis krumplilabdacsokat.


Nézd meg hogyan kell otthon gnocchit készíteni!

Ráadásul nem pontosan úgy fogyasztják, ahogyan egyéb tésztáikat, mert a gnocchit leginkább húsmentes szószokkal tálalják, gyakran csak vajjal és karakteres sajttal. Gyakori még, hogy gyorsan párolt spenóttal keverik el, vagy csak egy könnyű, tejszínes paradicsom mártással kínálják. Nem is kell más, mert a tésztában lévő burgonya ízét teljesen felesleges, már már butaság elnyomni. Azt viszont nyugodtan kijelenthetjük, hogy a készítése roppant macerás, úgyhogy érdemes nagyobb tételben készíteni egy lélektanilag alkalmas pillanatban, és a kifőtt gnocchit lefagyasztani. A készítéshez tudjuk ajánlani hangoskönyv beszerzését, vagy izgalmas rádióműsor, esetleg operaközvetítés hallgatását (legyen olasz, ha már!), esetleg nagyobbacska gyermek segítségének igénybevételét, a közös munkálkodás még a legkamaszabb tizenévest is beszélgetésre serkentheti.

Az a helyzet ugyanis, hogy ha igazi gnocchit készítünk, akkor nem elég csak felvagdalni a kisodort tésztacsíkot, mint a nudlinál, hanem bizony bordázgatni kell darabonként. Ez azt a célt szolgálja, hogy a nagyobb és durvább tésztafelületre jobban terüljön, és rajta jobban megkapaszkodjon a mártás. (Itt tesszük hozzá, hogy akkor sincs semmi baj, ha valaki nem bordáz, csak vagdal.) A jellegzetes formát és állagot úgy érhetjük el, hogy minden darabka tésztát egy villa homorú felén gyorsan végig gördítünk. Ha ezt elunjuk, akkor készíthetjük úgy is, hogy a tésztát egyszerűen rányomjuk egy pillanatra a villa domború felére. El lehet vele szórakozni egy darabig.



Forró, sós vízben főzzük gyakran megkeverve addig, amíg szépen felszállnak a vízfelszínre, ekkor szűrjük, és vajban vagy olajban megforgatjuk, vagy ha azonnal tálalnánk, akkor az elkészült mártásba szedegetjük. Ha fagyasztjuk (mint tette ezt most Borsamunkatárs), akkor megvárjuk, amíg teljesen kihűl, és dobozban elterítve tesszük a fagyasztóba. Felhasználásnál fagyottan tesszük egy kevés olajra, és lefedve, saját gőzében hagyjuk szétesni a darabokat, majd beleforgatjuk a kiválasztott mártásba, és átforrósítjuk. Javaslatunk egy kis zsályás vagy fokhagymás vaj - mindkettő úgy készül, hogy bő forró vajban megfuttatjuk a friss zsálya leveleket vagy a félbe vágott fokhagymagerezdeket , majd kihalásszuk belőle -, melyben átforgatjuk a tésztát, és keményre érlelt juhsajttal megszórjuk.

Így készül három-négy személyre

Egy kiló lisztes burgonyát héjában megfőzünk, és meghámozunk. Krumplinyomón  áttörjük (villával is szét lehet nyomkodni), és szétterítjük egy gyúródeszkán. Így hagyjuk kihűlni. Erre azért van szükség, hogy minél több nedvesség el tudjon párologni belőle a hűlés során. A gyúródeszka is azért célszerű, mert a fa felszívja a párát. Amikor teljesen kihűlt, hozzáadunk egy kevés lisztet, egy tojást, sót, egy kevés vajat (elhagyható), és elkezdjük összedolgozni.

Folyamatosan adagolunk hozzá további lisztet és két evőkanálnyi búzadarát is. Addig gyúrjuk és tesszük hozzá a lisztet, amíg összeáll, homogén tészta lesz, ami ugyan puha, de a kezünkről elválik. Vizet forralunk némi sóval egy nagy lábosban. A tésztából ökölnyi darabokat szakítunk, hosszú rúddá sodorjuk, majd ujjbegynyi darabokra vágjuk. Egyenként bordát nyomunk mindegyik darabba, majd tálcára gyűjtjük. A forró vízbe dobva azonnal megkeverjük, és addig főzzük, amíg feljönnek a víz felszínére. Soha ne öblítsük le a gnocchit, mert akkor nem tapad rá jól a mártás, és az ízéből is veszít!