Igazság szerint fogalmunk sincs, hogy mikor válik szörnnyé sokak számára ez az eredetileg remek, kiadós egytálétel, gyerekek például óvodában még szerették, iskolába kerülvén pedig gyakorlatilag azonnal utálni kezdték. Magyarázat nincs. Holott, akik szeretik a pörköltféléket, a jó kolbászt, nagyon nem fintoroghatnak ennek a kifejezetten magyarosnak számító ételnek a hallatán. Talán valahol a tarhonya mentén kell keresni a probléma gyökerét, de az sem biztos. Ismerünk például valakit, aki nagyon szereti a marhapörköltet tarhonyával, de a pásztortarhonyát szájába nem venné. Miért is?
A pásztortarhonya egyébként a slambuc – alföldi, bográcsban készült pásztorétel - közeli rokona, csak sosem rendeznek belőle főzőversenyt, híresebb rokonával ellentétben. Szegény tarhonyás hús megmaradt a hipószagú menzák mumusának, pedig ha jól készítik, nagyon finom komoly, téli egytálétel. Azon lehet vita, hogy kell e bele hús a kolbászon kívül és ha igen, miféle. Eredetileg egyébként nem főztek bele mást csak szalonnát, kolbászt és persze krumplit, ezt lehet dúsítani marha vagy sertéshús kockákkal, de mi például csirkéből készítettük és nem dőlt össze a ház. A másik kedvenc vitatéma, a tarhonya típusára vonatkozik. Van ugye a gépi tarhonya, amikor minden egyes szem pontosan ugyanolyan és az egésznek az állaga valami különös gabonára emlékeztet. A kézzel készült társakból létezik nagyobb és kisebb szemű, ezek inkább hasonlítanak a csipetkére. Valamikor az ötvenes években Borsamunkatárs nagymamája kilószámra gyártotta a tarhonyát, mikor az úttörőcsapat sátorozni indult, mert ez volt kiróva rá társadalmi munkaként. A kézi készítésnek kétféle módja van, az egyik  reszelő segítségével állítja elő a kis tészta darabokat, a másik iskola képviselői pedig speciális tarhonyarostán keresztülhajtva gyártják a kis tésztagombócokat..

Annak idején a tarhonya volt az első száraztészta, amit az adott évben az asszonyok készítettek, már júniusban, amikor több tojást tojtak a tyúkok elkészítették az egész következő évi adagot. Ennek az volt az oka, hogy a kis tésztagombócok lassabban száradnak, mint metélt társaik, amiket elég csak langyos szellős helyen kiszárítani, a tarhonyát ezzel szemben napra kell tenni, hogy csontkeményre szikkadjon és eltarthatóvá váljon. (Lásd még tarhonyaszárító meleg) Hagyományosan egytálételeket főztek belőle, a kolbászos pásztortarhonyán kívül számtalan elkészítési módját ismerték. Még tejben is főzték, édeskésre – gyakorlatilag kásaként tálalták.



Visszatérve a tarhonyás húshoz. Ha valaki nem szereti, nyugodtan hagyja el belőle a húst, csak kolbásszal is nagyon finom. A kolbász mindig legyen jó szaftos és ízes házikolbász/parasztkolbász  és az egész ételből ne sajnáljuk a fűszereket. Sok hagymán indítsunk ez adja meg az alaphangot és lehetőleg legalább kétféle paprikát szórjunk bele. Aki szereti kezdje a főzést nyugodtan szalonnán, de akkor figyeljen oda, hogy a további pirítás során ne égjenek meg a pörcök. Ha van vaslábasunk, abban készítsük, így lassabban, egyenletesebben fog készülni az étel, a tésztának több ideje van átvenni a fűszerek ízét. Tálalásnál mindig legyen az asztalon savanyúság, saláta, esetleg tejföl, mert ezek nélkül bizony meglehetősen nyögvenyelős ez az étel.

Így készül hat személyre

Egy jó nagy fej kockára vágott hagymát kevés olajon pirítani kezdünk, majd hozzáadjuk a negyed kiló tarhonyát, a kockákra vágott harminc dekányi húst és egy harminc centi hosszúságú, karikára szelt kolbászt.  Együtt forgatjuk, amíg a hús körben kifehéredik és amíg a tarhonyának felszáll az illata. Ekkor megszórjuk két-három evőkanál pirospaprikával (édesnemes és csemege) ezzel is alaposan átkeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, hogy kétujjnyira ellepje.


Nézd meg, hogy készül a tarhonyás hús!

Belevágunk két gerezd fokhagymát, egy nagyobb paradicsomot (paradicsompürét), egy zöldpaprikát, sózzuk, borsozzuk. Lefedve lassú tűzön főzzük, majd fél óra múlva hozzá kockázunk három nagyobb krumplit is. Időnként megkeverve kis lángon addig főzzük, míg minden megpuhul és az össze levet magába szívta a tarhonya. Aki szereti a végén kicsit pirítsa le az alját!