Melyik teát hány fokos vízzel kell nyakon önteni, meddig kell benne hagyni, és egyáltalán, mi az a tea? Teázásügyi gyorstalpalónk következik, és arra is fény derül, mitől különleges egy összepréselt, penészes teagolyó.

 

Sajnos a jeges koktélok szezonja most egy időre leáldozott, helyette viszont van pár hónapunk, hogy egy meleg plédbe takarózva végigkóstoljuk az ínyenc teakülönlegességeket. A teában az a jó, hogy mindenki megtalálja a neki valót, hiszen a feketével felpörgethetjük magunkat a borongós napokon, a gyógyteákkal leküzdhetjük a téli nyavalyákat, a gyümölcsteákkal pedig kényeztethetjük magunkat és a gyerekeket.

 

Ha igazán ízletes teát szeretnénk kortyolgatni a kandalló előtt ücsörögve, nem árt előbb pár dolgot tisztázni, ugyanis nem minden tea tea és pláne nem minden tea finom. Első szabályként felejtsük el az instant teaport, következő lépésként pedig tanuljuk meg, hogy melyik teát hogyan érdemes elkészíteni, ugyanis a nagy teaszakértők szerint az igazi élvezet a jó alapanyagokban, a víz hőfokában és az áztatási időben rejlik. Most adunk egy kis segítséget, bemutatjuk a főbb teafajtákat és eláruljuk, mitől lesznek igazán finomak.

Attól, hogy teának hívjuk még nem biztos, hogy az is

Nem árt tudni, hogy a tea igazából egy gyűjtőfogalom, ami az elkészítés módjára utal, viszont nem minden teának nevezett ital tartalmaz teát, vagyis a teacserje szárított levelét. Három nagy kategóriába sorolhatjuk a teákat alapanyaguk szerint, mégpedig

a teák, a gyümölcsteák és a gyógyteák, utóbbi kettő szárított gyümölcsökből és gyógynövényekből készül, tealevél felhasználása nélkül.

A gyorstalpaló tea kurzusunkat kezdjük tehát az első kategóriának, vagyis a valódi teának a tanulmányozásával, ami a teacserje (Camellia sinensis) szárított leveleiből, vagy olykor rügyeiből készül. Az Ázsiában honos teacserje főzetéből készült ital az „eredeti” tea, ez minden teák őse, ami  megteremtette a teázási kultúrát.

Általános tévhit, hogy a zöld tea zöld teából a fekete meg egy másik fajtából, a feketéből készül. Eláruljuk, hogy ezek mind-mind ugyanannak a teacserjének a leveleiből származnak, csupán a levelek kora, és a feldolgozás módja miatt különböznek egymástól színben és ízben egyaránt. Ezek alapján hat különböző osztályba sorolják a teákat: fehér, sárga, zöld, oolong, fekete és puer. A fehér tea fiatal levelekből készül, melyek nem oxidálódnak, a sárga nagyon kíméletes erjedésen esik át, az oolongot pedig sodorják, hervasztják és pont félig oxidálják.

Az Európában feketeként ismert változatot, Kínában, a tea hazájában vörös teának nevezik, mivel a belőle készülő ital színe vörös. A világot viszont fekete teaként hódította meg, ez az egyik legkedveltebb változata a teának. Sötét színét, és gazdag ízét úgy nyeri, hogy a zöld tealeveleket fermentálják, és gyakran zúzzák vagy sodorják is, hogy még jobban oxidálódjon.

A kínaiak a puer teát nevezik fekete teának. Ez egy olyan különleges fajta, melyet gőzöléssel majd préseléssel tömbösítenek, és ellentétben az összes többi teával nem a szedésének évében fogyasztják, hanem akár 50 évig is várnak vele. Ez idő alatt az összepréselt teagolyókon penészréteg jelenik meg, ez adja a puer különleges ízét. Fogyasztás előtt nagyon hosszú ideig, akár egész éjszakán át is áztatják.

A másik rendkívül népszerű teafajta a zöld, a fent említett feketével szemben más eljárással készül. Amíg a fekete tea erős oxidáción esik keresztül, ezzel elveszítve szinte minden antioxidáns hatását, addig a zöld teát nem fermentálják és nem is hervasztják, így olyan rövid az oxidációs folyamat, hogy az antioxidáns összetevői érintetlenek maradnak.

Ennek köszönhetően, a zöld tea rendelkezik a legtöbb jótékony hatással az összes közül.

Ezeket a tealevélből készült teákat a változatos aroma kedvéért tovább szokták aztán ízesíteni a gyártás során, de persze sokan a “pure”, vagyis a tisztán tealevélből készült forró italra esküsznek. Ettől függetlenül nagyon finom például a jázmin tea, ami karakteres ízét a jázminvirágokból nyeri, az Earl Grey-t a bergamott olaj, az indiai chai teát pedig a gyömbér, a kardamom, a fekete bors, a fahéj és a szegfűszeg teszi különlegessé a tealevelek mellett.

Számos népnek kifinomult teázási kultúrája van. Az angolok, a törökök, a kínaiak, a japánok és az indaiak is igazi szertartást csinálnak a meleg ital elkészítéséből. Ezek ugyan országonként eltérőek, de abban mindannyian egyetértenek, hogy az igazi tea nem filterből, hanem teafű és egy teatojás, vagy szűrős teáskanna segítségével készül. Fontos, hogy a tea fajtájának megfelelő ideig áztassuk csak a tealeveleket a megfelelő hőfokú vízben. A fekete teának csupán 3 percre és 100 fokos vízre, egyes zöld tea fajtáknak pedig csupán fél percre és 60-80 fokos vízre van szüksége, a legjobb íz elérése érdekében. Ha túl sokáig hagyjuk ázni őket, tanin szabadul fel, mely csökkenti a teában található teofolin és koffein hatását és kesernyéssé teszi az italt.

Téli nyavalyák ellen jól jönnek a gyógyteák

A hideg hónapok alatt, amikor mindenféle megfázással, influenzával és köhögéssel küzdünk, áldásos hatása lehet egy csésze gyógyteának, és a népi gyógyászatban számos bajra jelentenek gyógyírt a különböző forrázott növényi részek. A gyógytea nem tartalmaz tealevelet, hanem különböző gyógynövényekből, vagy gyógyhatású gyümölcsökből, fűszerekből készül. A tealevélből készült teákkal ellentétben a gyógyteák nem élénkítő hatásúak, mert nincsen bennük koffein, hanem inkább kisimítják az idegeinket. Az esti órákban, amikor már nem akarunk koffein tartalmú teát inni, kifejezetten ajánlott a gyógyteák valamelyikét kortyolgatni.

A kamilla, a hárs, a menta, a csipkebogyó, a gyömbér, a körömvirág, a csalán vagy akár a bodzavirág is remek alapanyag, ezeket ilyenkor télen szárítva, de nyáron frissen is használhatjuk. A gyógyteákat a legtöbb hatóanyag megőrzése érdekében forrázás nélkül, csupán áztatással érdemes készíteni, mert így a forróvíz nem csökkenti a vitamin- és hatóanyag tartalmat. A csipkebogyó tea például így lesz tele C-vitaminnal.

A gyerekek kedvence, a gyümöcstea

Mikor kint már repkednek a mínuszok, a gyerekek is szeretnek egy bögre meleg teát szorongatni a kezükben, aminek finom, édes íze van. A tealevélből készült, koffeintartalmú tea nem nekik való, a gyógyteák közül pedig például egy csípős gyömbér biztos nem lesz a kedvencük. Viszont egy isteni gyümölcsteát nagyon szívesen elkortyolgatnak.

A valódi gyümölcsteák különböző szárított gyümölcsökből készülnek, rendkívül ízletesek és még egészségesek is. Persze csak akkor, ha nem a filteres, csupán az aromáktól gyümölcsízű tea mellett döntünk, hanem magunk készítjük azt, szárított teakeverékből, egy teatojás segítségével. Már a csomagolást kibontva megcsap minket az isteni gyümölcsillat, amiből forrázással majd 3-5 perc áztatással tudunk ízletes italt készíteni, aminek eleve édeskés az íze, így nem kell telepakolni cukorral.

Forrás:https://nlc.hu/